Visszajelzések

A legcsodálatosabb ajándék

Én is mint azt hiszem sokan mások az új Egészségügyi átalakítások miatt kétségekkel néztem a szülés elé. De én azt kívánom mindenkinek, hogy olyan elégedett legyen a választott kórházával, mint én a Szigetvári kórházzal.

Kisfiammal 2008. január 1-ére voltam kiírva, de Ő nem akarta megvárni ezt az időpontot. December 20.-án reggel 1/2 5-kor arra ébredtem, hogy ki kell mennem WC-re és elfolyt a magzatvíz. Mivel mi Siófokon lakunk és a szigetvári kórházban szültünk így izgalmas nap elé néztünk. Elmentem letusolni amíg férjem összekészült, mire végeztem 10 perces fájásaim voltak. Szerencsére a csomagunk már össze volt készítve így fogtuk a cuccokat és irány Szigetvár. Az orvosomat az autóból felhívtam, így amire Szigetvárra értünk már vártak bennünket. A nővér nagyon kedvesen fogadott, előkészített a szülésre. Még ekkor sem hittem el, hogy ma találkozni fogunk a kisfiúnkkal akit 9 hónapig a szívem alatt hordtam. Amire letusoltam az orvosom is megérkezett, 1/2 8-kor megvizsgált és közölte, hogy 2 ujjnyira vagyok nyitva.Közben a férjem is beöltözött és már mellettem volt. Igaz, hogy alternatív szülést terveztünk, de sajnos a kórház átalakítása miatt nem készült el az alternatív szülőszoba így rendes szülőszobába kerültünk.

Orvosommal javaslatára nem feküdtem le, sétáltam a folyóson és 10 perc múlva már 5 perces fájásaim voltak, kivülről tudtam, hogy hány lépés hosszú a folyósó. A férjem a fájások között masszírozta a derekamat, ez nagyon sokat segített.
Azt mondta a szülésznő, hogy minnél erősebbek a fájások annál jobb.
Hát egy óra múlva én nem éreztem, hogy jobb. Már nem voltak szünetek a fájások között és egyre erősebbek is lettek. Nem volt jó se állva, se ülve, se fekve.
9 órakor újabb vizsgálat. Eredmény:3 ujjnyira vagyok kitágulva. Az orvosom azt mondta, hogyha így haladunk akkor délelőtt meg lesz a baba.
Ez engem nem vígasztalt, hiszen még csak 9-et mutatott az óra. Újabb séta a folyóson és 5 percenként nézte a szülésznő a baba szívhangját, ami szerencsére végig jó volt.
10 órakor úgy éreztem, hogy jobb ha lefekszem, az orvosom ekkor ismét megvizsgált, 4 ujjnyira voltam kitágulva.
Azt javasolta, hogy üljek fel az ágyon úgy, hogy a két lábam az ágy két oldalán lógassam le és fájáskor dőljek előre, mert így a babának is sokat segítek. Sajnos ez a testhelyzet számomra elviselhetetlen volt, így inkább lefeküdtem.
Közben bekötött a szülésznő egy oxitocin infúziót, bár a fájások olyan erősek voltak már addigra, hogy a falat tudtam volna kínomba kaparni.
Elvek ide, elvek oda kértem valami fájdalomcsillapító injekciót, de az orvosom azt mondta, hogy nincs értelme, mert 1/2 órán belül meg lesz a kisfiúnk.
A férjem végig fogta a kezem, simogatta az arcom és beszélt hozzám. Nagyon sokat jelentett a jelenléte, támogatása.
Amikor éreztem, hogy nyomnom kell, igyekeztem teljesen oda összpontosítani amit az orvos mondott, hogy mindent úgy csináljak, hogy a kicsinek is jó legyen. Nem volt egyszerű!
Férjem fogta a jobb lábam én a balt és nyomtam. 2 nyomás után mondta a férjem, hogy már látni a kicsi fejét!
Az orvos gyorsan gátmetszést végzet(erre én nem emlékeztem a férjem mesélte utólag)és a következő percben már ott állt mellettem és segített kinyomni a babát. Még két nyomás és megszületett a kisfiam 10 óra 25 perckor. Az egész szülőszoba zengett a sírásától. 2510 grammal és 51 cm-re jött a világra. A férjem elvágta a köldökzsinórt.
A kisfiamat rögtön odatették a hasamra és miután elvitték megfürdetni, megvizsgálni és pólyába tették visszahozták és 2 órát együtt voltunk a szülőszobán hármasban.
Amíg a kicsit elvitték az orvosom összevarrta a gátmetszést. Amennyire féltem tőle annyira nem fájt. Miután láttam a kisfiam csak arra tudtam gondolni, hogy milyen aranyos és hamarosan a karjaimba tarthatom.
Szeretném megköszönni elsősorban férjemnek a megértést és a segítségét és ezt a felejthetetlen és csodálatos ajándékot amit adott nekem.
Az orvosomnak Dr. Ruzicska Zsoltnak és a szülésznőnek Editnek a segítséget, türelmüket és a támogatást.
A nővéreknek és a csecsemős nővéreknek azt, hogy felejthetetlenné tették a kórházban töltött 4 napot.
Babás szobában voltunk a kisfiammal Vajkkal, azt is megmutatták, hogy kell fürdetni, pelenkázni, szoptatni. Nem volt senki türelmetlen és undok ha valami nem sikerült elsőre és készséggel válaszoltak a kérdéseimre is.
Mindenkinek ilyen figyelmes orvost és nővéreket kívánok, mint amilyen a szigetvári kórház szülészetén dolgozó kis csapat!

Trixi1978

Első gyermekünket nagy izgalmakkal vártuk. Hanna tervezett baba volt, akire nem csak fizikailag, de lelkileg is nagyon "rákészültünk". Ehhez nagy segítséget nyújtott fogadott orvosom Dr. Ruzicska Zsolt, akihez 17 éve járok. Már a várandósságom előtt megbeszéltük, hogy ha állapotos leszek, csakis hozzá fogok járni, hiszen ő az az ember akiben maximálisan megbíztam. A kilenc hónap nem volt ugyan zökkenő mentes, mert Hanna elég nehezen maradt meg, de Zsolt mindig megnyugtatott és mindig úgy érzetem, hogy különös odafigyelésben részesített.

Ismeretlen páciens